„Ajakamat csókolgatják, a hátamat lapogatják.
Szellőztetnek sok ablakon, ezt szó nélkül nem hagyhatom.
Vagy sírok, vagy nevetek, ugyan bizony ki lehetek?”
A hatlyukú magyar furulya az egyik legelterjedtebb és legegyszerűbb népi hangszerünk. Eredetileg pásztorok hangszere volt, ők maguk farigcsálták egy darab fából és szebbnél, szebb dallamokat fújtak ki belőle, legtöbbször azokat a népdalokat, amiket énekelni is tudtak. Bizony nagyon sok mindenre használták ezt a hangszert. A nyájat terelték vele, leányokat csábítottak vele, varázsoltak vele, de még táncoltak is furulyaszóra sok helyen. Semmi más nem kellett hozzá, csak egy darab fa, amire lyukakat fúrtak, egy síp és már fújhatták is. Ma már, ha nem is a pásztorok, de rengeteg gyermek, fiatal, felnőtt, idős kedvelt hangszere a furulya és számos formációban helyet kap. Még a magyar népmesékben is kiemelt szerepe van a furulyának. Talán mind ismeritek a Csillagszemű juhászt, aki hangszerével „kifurulyázta magát” minden bajból és végül övé lett a szépséges királyleány és a birodalom. Hát, ugye, hogy csoda ez a hangszer? ITT meg is hallgathatod, milyen szépen szól.
Ha szomorú vagy sírhat a furulyád, valahogy ÍGY.
Ha vidám, bátor és vezető szellemű vagy, akkor még egy zenekar vezető hangszerese is lehetsz. Hallgasd csak!
Ha pedig nagyon „elvetemült vagy”, akár még egy rock bandába is megállod a helyed! (persze csak a legeslegelvetemültebbek… 🙂 Hallgass bele!
Ha kedvet kaptál ehhez a csodahangszerhez, amivel minden szinten és formációban kifejezheted magad a népzene kreatív, improvizatív, ősi, mély zenei nyelvén, nincs másra szükséged csak az ajkaidra, ujjaidra és a tüdődre! 🙂