Aki látott már hegedűt, bizonyára elgyönyörködött szépen domborodó testében, karcsún előrenyúló nyakában és a kulcsokat tartó, tekeredő csigában.
A négy húrt a hegedű közepén álló láb tartja. Ha a hegedű fedelébe vágott két S-nyíláson benézünk, a hátlap és a fedőlap között, a láb jobb talpa alatt kifeszített fácskát látunk: ez a hegedű lelke.
A kifeszített húrok rezgését a láb és lélek viszi a hangszekrénybe (testbe), az felerősíti, s a nyíláson kiáramlik a levegő. A vonó, amellyel a húrokat rezgésbe hozzuk, először ív alakú volt, olyasmi, mint egy íj. A vonó hossza 75 cm, súlya kb. 60 gramm, így szépen végig lehet húzni a jobb karral és nem is olyan nehéz, hogy túlságosan elfáradnánk tőle.
Régi, híres hegedűkészítő mesterek érdeme, hogy a mai gyönyörű hangú hangszer kialakult (Amati, Stradivari, Guarneri).
Tekintsétek meg ezt a derűs videót a hangszerről. 😉